2019. március 22., péntek

Zárszó

Dóri vagyok.
Harmincéves.
Mentális zavarokkal együtt élő ember.
De végre teljes életet élő, boldog ember.

Majdnem tizenöt éves küzdelem áll mögöttem. Ebből tíz év segítség nélkül, súlyos tünetekkel és bizonytalansággal telt el. Emberi kapcsolataim mentek rá az indokolatlan hangulatváltásokra, dührohamokra, sírógörcsökre, úgy éreztem, szörnyeteg vagyok, és gyűlöltem magam.
2014. március végén megkaptam a diagnózist arról, mi történik velem, és egyúttal felcsillant a remény, hogy létezik segítség. Két kézzel kapkodtam minden lehetőség után, ami javulást ígért. Terápiák, gyógyszerek, befekvés pszichiátriára, mindent vállaltam. Felmondtam a lélekölő munkahelyemen, akkori páromnak köszönhetően megtehettem, hogy otthon maradtam, és száz százalékkal a gyógyulásra koncentrálhattam. Mert igen, ez kellett: a kezelések és a terápiák egyes tüneteket ideiglenesen felerősítettek, ami ellehetetlenítette azt, hogy dolgozó ember legyek.

Nagyon nehéz négy és fél év következett. Rosszullétek, rohamok, öngyilkossági kísérletek, felkapaszkodások és összezuhanások állandó váltakozása. Volt, hogy napokig nem tudtam elhagyni az ágyat. Folyamatos alvás-és evészavarokkal küszködtem. Rejtett félelmekkel, elnyomott démonokkal kellett szembenéznem. 

Aztán lassanként változni kezdett valami. Eltűnt belőlem az öngyűlölet, és ahogy szép sorban felismertem magammal kapcsolatban dolgokat, úgy a felismert démonok felszívódtak. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hol és hogyan indult el a megerősödésem, de elindult. Hiszem, ehhez az is kellett, hogy meg merjem élni a legnehezebb pillanatokat, ahelyett, hogy elnyomtam volna őket, mert akkor tovább húzódott volna a folyamat. Vállaltam, beszéltem és írtam róla, minden megfogalmazott mondattal, gondolattal egyre jobban kitisztult előttem a kép, mi miért történhet/történhetett. Sorstársak kerestek meg, támogató üzeneteket kaptam, és ez rengeteget segített, mert megtérült az, hogy beszéltem a legnehezebb, legfájdalmasabb percekről is. Hiszen nemcsak magamon, hanem másokon is segítettem ezzel.
Végül ahogy tartóssá vált a megerősödésem, hirtelen a feje tetejére fordult körülöttem minden. Romba dőlt a régi világom, hogy egy új kerüljön a helyére. Véget ért a párkapcsolatom, mert nem tudtunk többet adni egymásnak - de lett egy új kapcsolatom, amiben valami egészen mást, varázslatos és szenvedélyes, ugyanakkor biztonságot nyújtó kötődést élek meg. Kétszer költöztem négy hónap alatt, először az exemtől vissza a családomhoz, aztán tőlük egy közös albérletbe az új párommal.
Közben pedig, négy év kihagyás után egy nap úgy ébredtem: most már vissza tudok térni a dolgozó emberek közé. Eltűnt belőlem a pánikkal teli rettegés, ami négy éven át azt mondta nekem, minden munkahely rossz és lélekölő. Vettem egy nagy levegőt, és keresgélni kezdtem. Állásinterjúkra jártam, miközben tartottam magam az elhatározásomhoz, miszerint soha többé nem vállalok el rossz, nekem nem tetsző munkát muszájból, ahol aztán ismét összeomlok lelkileg. 2018 októberében munkába álltam pénztárosként, és nagyon szeretem csinálni. 

Még gyakran vagyok fáradt idegileg, mert sok volt az éles váltás, és idő, míg erre tényleg rendesen átállok. De ez már végre nem az a súlyos fáradtság, mint régebben.
Közben pedig harmincéves lettem, és ez volt az első születésnapom, amire végre nem görcsöltem rá. Azt is tudom, miért nem. Mert amíg rosszul voltam, nem találtam a helyemet önmagamban, feszített a megmagyarázhatatlan szeretethiány, addig a születésnapomra vetítettem ki mindezt, az agyam kijelölte ezt a napot arra, hogy valami hatalmas nagy dolognak éljem meg, hogy sok-sok szeretetet, ajándékot, törődést kapjak, amiből mégsem volt elég sosem, mert a bennem tátongó űr mindent elnyelt. Most azonban állandó boldogságot, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot élek meg a mindennapjaimban, emellett nem volt szükségem többé a görcsösen kijelölt dátumra. Mert végre minden napom szép.

A jelenem tehát:
- Együtt élek egy fiúval, aki mellett ragyogó, szép nőnek érzem magam, és akivel nagyon boldog vagyok együtt.
- Közös, békés otthont teremtettünk, ahova minden nap öröm hazamenni.
- Újra dolgozom, egy olyan munkahelyen, ahol barátságos a légkör, és imádom csinálni a munkámat.

Szóval üzenem a démonoknak: Én győztem!

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm, hogy támogatott, köszönöm a bátorító szavakat, a kedves leveleket, mindent köszönök.
A későbbiekben valószínűleg leginkább a Határeset Youtube-csatornáján leszek aktív, igyekszem időnként hírt adni magamról, illetve a továbbiakban is szeretnék segíteni a sorstársaimnak. Megpróbálok hasznos videókat, tippeket, tanácsokat adni, és ahogy eddig, úgy ezután is bátran lehet hozzám levélben fordulni.