Karácsony

Szeretnék itt is minden kedves olvasómnak és követőmnek nagyon boldog, békés karácsonyt kívánni!

Az enyém csodaszépen telik. Rég volt ilyen gyönyörű karácsonyom! Tavaly gyakorlatilag nem ünnepeltem, mert minden összejött akkorra... előtte sem volt az igazi, de ez az idei gyönyörű és tökéletes. Már akkor elkezdődött, amikor sorra jöttek a barátaim, amiről ugye itt már írtam.

Tegnap a Szentestét Sanyival kettesben töltöttem. Szerettem, hogy ráérősek voltunk egész nap, nem kapkodtunk sehova, hogy "jaj, eddig és eddig készüljünk el mindennel", nem tűztünk ki határidőt, így nyomás sem nehezedett ránk. Először takarítottunk egy sort, mosás, mosogatás, söprés, szemétlehordás, stb., utána megcsináltuk a kaját - aztán leültünk enni, mert eddigre már majd' éhen haltunk. :) Kaja után előszedtük a műfenyőnket, és feldíszítettük, lila-ezüst színekkel. Végül megajándékoztuk egymást. Én megkaptam a hőn áhított babaházamat, amibe minden kedves barátom és a családom is beleadott valamennyit, emellett Sanyi meglepett egy aranyos kis plüssbagollyal, és szerzett nekem fekete rúzst. Az volt ugyanis a mániám, hogy ha betértünk valamilyen drogériába, azt kutattam mindenütt, mert bár nem sminkelem magam, de egy-egy kép erejéig milyen menő volna már gótosra venni a figurát, és úgy kipróbálnék egy fekete rúzst... Sanyi pedig ezt megjegyezte, és beszerzett egyet :)
Ma a családomnál karácsonyoztunk Békásmegyeren. Nagyon jól sült el az is, mindenki örült az ajándékainak, én kaptam anyuéktól egy kép-montázst a családról, gyönyörű élénk színű lapokat (nálam fogyóeszközök a színes papírok), Oreo kekszet, nagyszüleimtől pedig a már hagyománnyá vált karamella krémest. Nyamm :)
Nagyon jól éreztük magunkat, Fannika, az unokahúgom is tündéri volt, mindenki tök jól eldumált mindenkivel, és nagyon szép fotókat csináltunk.
Holnap Sanyival pihenünk itthon. Aztán még nem érnek véget a jó dolgok, 27-én feljön hozzám öcsi, és csapunk egy Babaházavató bulit, 28-án anyukám látogat meg. :) Nagyon várom már!
Néhány kép az ünnepekről :)

Nyűgösen, de boldogan

A karácsony meg egyebek miatt nagy a hajtás, ráadásul a nyugtatóm is most döntött úgy, hogy elfogy. Máskor nyomon szoktam követni rendesen, mikor kell mennem új gyógyszeradagot íratni, de most annyi minden volt, hivatalos ügyintézéstől kezdve a több hetes betegeskedésen át a karácsonyi készülődésig, hogy elbambultam róla. Emiatt ma picit kibuktam, mert elszakadt a cérna, de meg lesz oldva a dolog. Anyu holnap elmegy íratni, öcsi meg majd elhozza ide a közelünkbe pénteken (mert ugye a dokim másfél órányira van tőlem).

A hajtással és rohangálással járó stresszt elég nehezen viselem, de van, ami ellensúlyozza a dolgot. Idén sokkal közelebb érzem magamhoz a Karácsony szellemét, mint korábban. December 10-én anyuval mentünk vásárba nézelődni, és az nagyon jól sikerült.
Emellett pedig az én drága barátaim tesznek arról, hogy boldog legyek. Idén egy babaházat kértem karácsonyra a játékgyűjteményembe, mert az régi vágyam. Viszont sajnos drága is, ezért mindenkitől ezt az egyet kértem, hogy járuljanak hozzá annyi pénzzel, amennyit rá tudnak szánni. Így hát nem is számítottam más ajándékra, erre az egyre készültem.
Erre egy héten belül már három barátom jött fel hozzám azzal, hogy "bár megegyeztünk a babaházban, és adtam is bele pénzt, de azért hoztam még neked valamit, hogy legyen egy kis meglepetés is", és csupa olyannal leptek meg, amiről tudják, hogy örülök nekik. Kaptam egy kislány Barbie babát, egy pokémonos bögrét, egy vicces kulcstartó figurát, Milka csokit... azt sem tudtam, hova legyek, nagyon meghatódtam.
Nekem ez azért is csodálatos érzés, mert egészen felnőtt koromig nem voltak barátaim. És most vannak ezek a drága emberek, akik gondolnak rám, akik nem elégednek meg annyival, hogy odavágnak párezer forintot, hanem még privátban meglepnek ezzel-azzal, és itt nem az ajándék maga az elsődleges, hanem hogy így gondolnak rám, hogy örömet szeretnének nekem szerezni. Ez engem hihetetlenül boldoggá tesz.
A zavart fejemmel nem mindig tudom kellőképpen értékelni, hogy ezek az emberek évek óta mellettem állnak, és támogatnak. Természetesen nagyon szeretem őket, és minden nap hálát adok értük, de ha rosszabb állapotomban vagyok, hetekre el tudok tűnni, begubózva a szobámban, vagy ha csúnyább tüneteim előjönnek, néha rajtuk csattan. De ők kitartottak mellettem, és ilyenkor, amikor a maguk természetességével megajándékoznak, rádöbbenek, hogy igen, vannak, akik szeretnek, LEHET engem szeretni, akármilyen nehéz eset vagyok időnként.
Csodálatos, leírhatatlan érzés, és itt is nagyon-nagyon köszönöm nekik, hogy vannak <3

Nyűgösen

Nem írtam egy hónapja, mert ez most rohadtul nem az én időszakom volt. November közepe felé Sanyival lebetegedtünk, és egészen idáig húzódott - még mindig nem vagyunk száz százalékos állapotban. Megjártunk jó néhány fokot: torokfájás, köhögés, orrfújás, láz, hasmenés, volt itt minden szép sorban. Nekem még van némi köhécselés, torokbaj, és gyenge közérzet, Sanyinak meg az arcüregével van gond.
Mondanom sem kell, rohadt nyűgös vagyok emiatt. Az adventi gyertyákat is hétről hétre betegen gyújtjuk meg. Készülődni kellene a karácsonyra, szeretném átadni magam a hangulatnak, és nem pedig gyengélkedéssel elcseszni az időt. December 3-án voltunk Skillet koncerten, de rosszul lettem a tömegben, és ki kellett közülük verekedni magunkat. Végül a terem szélében a földre ülve hallgattuk végig a koncert másik felét. Bár egy kicsit pityeregtem, de úgy gondolom, azt leszámítva jól kezeltem a dolgot. Éreztem, hol van az a pont, amikor szólnom kell Sanyinak, és ki kellett mennem az emberek közül. 
December 6-án volt Sanyi születésnapja, akkor voltunk kb. a legrosszabbul, engem rázott a hideg és melegem volt felváltva, ment a hasam, és aludni sem tudtam rendesen. Hetekre be voltam zárva a lakásba, és teljesen magamra lettem utalva. Hatodikán mindenki arról posztolt mindenhol, hogy juj, Mikulás napja van, itt kaptak csokit, ott kaptak édességet, stb,  mi meg szenvedtünk.
Van négy új zeném, amit jó lenne felénekelni, de még nem jött rendbe a torkom. :(
Pénteken viszont elmentem anyuval karácsonyi vásárt nézni, és ez nagyon jól sikerült. Imádtam az adventi hangulatot, évek óta nem éreztem magamhoz ilyen közel. Emellett jó néhány embernek találtam megfelelő ajándékot is. Jó volt végre kicsit jó élményeket gyűjteni, és csodásan éreztem magam anyuval.
Tegnap bevásároltunk, mert jó pár dologból kifogytunk itthon. Ma meg az volt a terv, hogy becsomagolom az ajándékokat, de csak egy részéig jutottam. Felhúztam magam, hogy utálok csomagolni, akárhogy csinálom, sosem elég szép, rengeteg celluxot rá kell tekernem, hogy ne essen szét. Végül dühösen széttéptem egy adag csomagolópapírt, és kifakadtam Sanyinak, hogy minden karácsonnyal kapcsolatos dolgot egyedül intézek, segíthetne ő is valamit. Mert ugye neki mindent a szájába kell rágni szó szerint, magától nem jut oda, hogy segítsen, hiszen nem tudja, hogy igényelem, ha nem szólok. Én viszont nem mindig vagyok abban az idegállapotban, hogy mindent szépen szó szerint meg tudjak fogalmazni.
Szóval végül is egy-két dolgot ő is becsomagolt, a többit pedig későbbre hagyjuk.

Nagyon ingerült vagyok, és sokszor érzek késztetést, hogy bántsam magam, de eddig sikeresen legyűrtem, és továbbra is ezen vagyok.

Van egy téma, amivel kapcsolatban külön bejegyzésben szeretném kifejteni a gondolataimat, a napokban majd összedobom azt is. Ez most csak ilyen életjel-bejegyzés.