2017. december 31., vasárnap

2017

Elérkeztünk hát az év utolsó napjához.

Nem tudom, mit érzek. Régebben sokkal tisztább volt számomra, jól vagy rosszul telt-e egy év. Voltak a nagyon szuper évek, az okádék évek, és azok az évek, amik pont fele-fele arányban alakultak (például 2007 első fele borzalmas volt, a második fele csodaszép, míg a 2012-es évnél fordítva).
Ez a 2017-es év olyan meh. Annyi rémlik, hogy a 2016-os év elég nehézkes volt, és valamiféle javulást vártam ettől a 2017-től, de ez nem következett be. Nem tudok mit mondani. Persze fellapozhatnám a naplómat, mi minden történt, kiemelhetnék jót is, rosszat is.
Jelenleg nincsenek szavaim. Próbálok értelmes gondolatokat összeszedni, de fáradt vagyok.
Majd ha erőre kapok, január első napjaiban megpróbálok írni egy rendes összefoglalót 2017-ről.

Minden kedves olvasómnak, követőmnek boldog új évet kívánok!

2017. december 23., szombat

Ünnepek

Sajnos idén nem igazán ért el hozzám a karácsonyi hangulat. Voltak rövidebb pillanatok, amikor kicsit elkapott, de alapvetően nem vagyok a legjobb formámban. Lassanként azért alakulok, úgy érzem, túl vagyok a nehezén, de nem az igazi. Az mindenesetre jól jött, hogy Sanyi erre a hétre szabadságot vett ki, így el tudtuk intézni az ajándékok beszerzését meg ilyesmiket. Kedden voltunk karácsonyi vásárban, az jó volt. Szerdán pedig feljött hozzánk két barátunk, megajándékoztuk egymást és társasoztunk. Azt is élveztem.
Viszont most inkább csak lehúzott a közelgő karácsony, minthogy feltöltött volna. Frusztrálttá tett, hogy minden az utolsó pillanatokra csúszott, hogy Sanyi múlt héten ügyelt és a két ünnep között is fog, meg nem volt kedvem semmihez. Azért szerencsére viszonylag hatékonyak voltunk, gyorsan meglettek az ajándékok, és a nagybevásárlást is célirányosan végeztük. Ami elszomorít, hogy Sanyi lebetegedett, szegénykém köhög, fújja az orrát, és gyenge a közérzete. Félő, hogy meg is fertőzött, mert kicsit gyenge vagyok ma.
Azért vannak jobb pillanataink, például a csomagolást és a sütögetést is együtt csináltuk, és közben jókat nevettünk.
Holnap szenteste kettesben, aztán 25-én a családomhoz megyünk. 26-án pihenés, 27-től Sanyi ügyel. 29-én öcsivel együtt bevásárolunk, és a szilvesztert vele meg Ricsi barátunkkal töltöm, illetve Sanyi is félig-meddig részt vesz rajta, ha éppen nincs elhavazva az ügyeletes teendőkkel.
Ami még jó, hogy megyeget az írás, lassan befejezem az első elkészült regény átolvasását, javítgatását, és közben már elkezdtem írni a folytatást. Van egy csomó ötletem a későbbiekre is.

Ez van most.
Boldog karácsonyt mindenkinek!

2017. december 9., szombat

Aránylag rosszul

Na, megpróbálom összekaparni magam egy bejegyzés erejéig, és leírni, mi van velem mostanában.

Jó hír, hogy az előző bejegyzésben említett regényt sikerült befejeznem. Nem volt egyszerű időszak, ám nagyon sokat jelent számomra, hogy annyi év vágyódás után végre sikerült befejeznem egy regényemet. Mert mindig csak belekapok, aztán elszáll az ihlet, ezért nagyon sok megkezdett történet kallódik a laptopomon.
Nagyon sok mindent megtanultam ennek a regényíró kihívásnak köszönhetően, és ezek a kis tudások később is hasznomra válnak, ha újabb regényt szeretnék megírni. Hogy csak néhányat említsek:
- A mindennapos írás fontossága. Azzal, hogy akár nulla kedvvel és összeszorított szájjal, de minden egyes nap leültem megírni a napi adagot, nem estem ki a történetből, és megmaradt az ihlet.
- Az időintervallum belövése. Ez nem volt mindig egyszerű, hajlamos vagyok az olyan apróságokról, mint helyszín, idősík, nemes egyszerűséggel elbambulni, ha írok. Itt már a legelején kitaláltam, hogy májustól augusztusig fog lejátszódni a történet, és ezt többször is a szemem előtt kellett tartanom, hogy rendesen haladjak.
- Helyszín. Nagyon sokat segített, hogy létező helyekről írtam, olyanokról, amikhez kötődöm, vagy már jártam ott. Így sokkal közelebb került hozzám a történet, hiszen láttam a szemem előtt a helyszíneket, ezáltal nagyobb kedvvel írtam ezeket a jeleneteket.
- Vázlatok. Úgy kezdtem bele, hogy volt egy elképzelésem, nagyjából miről fog szólni a regény, hol kezdődik, mi lesz a vége. Először csak írtam, ami eszembe jutott, hiszen ez a kihívás egyik legfontosabb pontja: nem kell aggódni a cselekményen, csak írni, mesélni. Volt egy dokumentum, ahová a menet közben eszembe jutó ötleteket jegyzeteltem, és amikor már nagyjából körvonalazódott, merre halad a sztori, mit szeretnék még beleírni, akkor megfogalmaztam magamnak egy cselekményvázlatot. Utána már szépen alakult magától, hogy minek mikor kell megtörténnie a történetben.

Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Persze még átolvasásra szorul, ez egyfajta első kézirat, amit még szeretnék kitisztult fejjel átfésülni, hibákat javítani, ilyesmik. De ha minden jól megy, januártól elkezdem feltölteni a netre, és akkor elolvashatja az, akit érdekel.

Az állapotom sajnos most már két-három hónapja stabilan rossz. Az alvás még jobban felborult, erőtlen és nyűgös vagyok, többször jelentkeznek kisebb-nagyobb pánikrohamok, az utcára nem bírok egyedül kimenni. Gyűlölöm ezeket a napokat. Azt hiszem, pihennem kellene, de nem tudom, hogy kell, minden baromság megtapad az agyamban, és teljesen összekavarodik bennem minden.
Nem tudok most többet írni, mert még ez is felemészti a kevés energiámat. Remélhetőleg az ünnepek alatt majd feltöltődöm kicsit. Karácsony előtti héten Sanyi szabadságon lesz, szóval együtt tölthetünk egy kis időt nyugisan. Jövő szombaton pedig színházba megyünk. Azt is várom már.

Szóval nincs mit szépíteni, rosszul vagyok, de nem vonok le ebből messzemenő következtetéseket. Ez most ilyen. Lesz majd jobb. Csak meg kell találnom a módját, hogy visszaépítsem magam.
A regényemnek mindenesetre nagyon örülök, és vannak terveim a folytatáshoz.