Végre volt egymásra négy teljes napunk :) Egész jól haladtunk a dolgainkkal, mindennel mondjuk nem készültünk el, de azért szorgosan tettünk-vettünk a lakásban. Mostunk, mosogattunk, porszívóztunk, felsöpörtem a szobámban, levittük a szemetet, stb. Szombaton átjött öcsim, iszogattunk, nasiztunk, vízipipáztunk, és megnéztük a svéd eurovíziós nemzeti döntő élő közvetítését. Vasárnap sokáig aludtunk, aztán a Szerájban kajáltunk, utána pedig beültünk egy presszóba kávézni/forró csokizni.
Egyedül a hétfő volt érzelmileg kicsit labilis a részemről, már eleve nyűgösen ébredtem, aztán elterveztük, hogy elmegyünk a Cat Caféba, de már csak a helyszínen szembesültünk azzal, hogy hétfőnként zárva tart. Megpróbáltunk keresni egy másik helyet, közben felmerült kérdésként, mit együnk, mert Sanyi már éhes volt, én azonban nagyon nem kívántam a kaját. Ebből kifolyólag dönteni sem tudtam, Sanyi sorolta az alternatívákat, de nekem blokkot kapott az agyam, egyik sem volt jó megoldás, végül sírva fakadtam. Újra előjött a hüppögő gyermek-énem, aki sír, ha valami nem a tervei szerint alakul. Érdekes módon ezt én is meg tudtam figyelni kívülről, és Sanyi is felismerte a jelenséget, de tenni nagyon nehezen tudtam ellene. Idegesítettek az emberek, nem tetszett semmilyen lehetséges megoldás, és nem bírtam erőt venni magamon. Végül beültünk egy kávézóba, ahol sikerült megnyugodnom.
Kedden tovább pakolásztunk a lakásban, délután pedig feljött hozzánk két ismerősünk. Szóval volt némi társasági élet is ebben a négy napban. Mindketten feltöltődtünk. :) Tök jó, hogy már csütörtök van, hamarosan itt a hétvége, és újra együtt lehetünk!
