Négy év

Tudom, hogy mostanában ritkán írok új bejegyzést, ez azért van, mert még mindig küzdök a szavakkal. Semmi komoly baj nincs, csak akadnak olyan időszakok, amikor nehezen megy az írás, és ez nemcsak az alkotásra vonatkozik, hanem kiterjed bármilyen más írásbeli megnyilvánulásra is, legyen az blogbejegyzés, vagy egy egyszerű levél. Ha pedig mégis vannak szavaim, azokat a regényemhez használom fel. Most ez foglalkoztat a legjobban, mert már az utolsó fejezetet írom, és nagyon szeretném végre befejezni. Sok volt vele a meló, több, mint az első regénynél, szóval ha a végére értem, akkor utána pihenek egy kicsit, és a hobbi-írásaimra fordítok több időt.

Viszont közben volt egy évforduló is: május 14-én lett négyéves a Határeset blog, és előtte, március vége-április eleje körül volt négy éve, hogy diagnosztizáltak. Korábban megijedtem ezektől az évfordulóktól, főképp az első kettőnél, mert azon aggódtam, vajon maximálisan kihasználtam-e az eltelt éveket, vajon jó tempóban haladok-e a fejlődéssel, gyógyulással, vagy még nem tartok sehol?
Most azonban nincsenek bennem ilyen kétségek, mert tudom, hogy nagyon tartalmas és mozgalmas négy év van mögöttem, és sokat változtam jó irányba.
Nem szeretném elkezdeni összehasonlítgatni a négy évvel ezelőtti állapotomat a mostanival, meg nincs kedvem nagyon sorolgatni, mi minden változott. Ami a lényeg, hogy jelenleg jól érzem magam a bőrömben, most már viszonylag tartósan, és ha vannak rossz napok, azokon is hamarabb túl tudok lépni, mint régebben. Vannak terveim, céljaim, haladok a kisebb-nagyobb lépésekkel. Egy hónapja tart a diéta-edzés kombó, és már leadtam öt kilót. :) Érzem is magamon, kiegyensúlyozottabb vagyok.

Szóval most csak egyszerűen igyekszem élvezni az életet, és haladni a kitűzött céljaimmal.