Jó hír, hogy az előző bejegyzésben említett regényt sikerült befejeznem. Nem volt egyszerű időszak, ám nagyon sokat jelent számomra, hogy annyi év vágyódás után végre sikerült befejeznem egy regényemet. Mert mindig csak belekapok, aztán elszáll az ihlet, ezért nagyon sok megkezdett történet kallódik a laptopomon.
Nagyon sok mindent megtanultam ennek a regényíró kihívásnak köszönhetően, és ezek a kis tudások később is hasznomra válnak, ha újabb regényt szeretnék megírni. Hogy csak néhányat említsek:
- A mindennapos írás fontossága. Azzal, hogy akár nulla kedvvel és összeszorított szájjal, de minden egyes nap leültem megírni a napi adagot, nem estem ki a történetből, és megmaradt az ihlet.
- Az időintervallum belövése. Ez nem volt mindig egyszerű, hajlamos vagyok az olyan apróságokról, mint helyszín, idősík, nemes egyszerűséggel elbambulni, ha írok. Itt már a legelején kitaláltam, hogy májustól augusztusig fog lejátszódni a történet, és ezt többször is a szemem előtt kellett tartanom, hogy rendesen haladjak.
- Helyszín. Nagyon sokat segített, hogy létező helyekről írtam, olyanokról, amikhez kötődöm, vagy már jártam ott. Így sokkal közelebb került hozzám a történet, hiszen láttam a szemem előtt a helyszíneket, ezáltal nagyobb kedvvel írtam ezeket a jeleneteket.
- Vázlatok. Úgy kezdtem bele, hogy volt egy elképzelésem, nagyjából miről fog szólni a regény, hol kezdődik, mi lesz a vége. Először csak írtam, ami eszembe jutott, hiszen ez a kihívás egyik legfontosabb pontja: nem kell aggódni a cselekményen, csak írni, mesélni. Volt egy dokumentum, ahová a menet közben eszembe jutó ötleteket jegyzeteltem, és amikor már nagyjából körvonalazódott, merre halad a sztori, mit szeretnék még beleírni, akkor megfogalmaztam magamnak egy cselekményvázlatot. Utána már szépen alakult magától, hogy minek mikor kell megtörténnie a történetben.
Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Persze még átolvasásra szorul, ez egyfajta első kézirat, amit még szeretnék kitisztult fejjel átfésülni, hibákat javítani, ilyesmik. De ha minden jól megy, januártól elkezdem feltölteni a netre, és akkor elolvashatja az, akit érdekel.
Az állapotom sajnos most már két-három hónapja stabilan rossz. Az alvás még jobban felborult, erőtlen és nyűgös vagyok, többször jelentkeznek kisebb-nagyobb pánikrohamok, az utcára nem bírok egyedül kimenni. Gyűlölöm ezeket a napokat. Azt hiszem, pihennem kellene, de nem tudom, hogy kell, minden baromság megtapad az agyamban, és teljesen összekavarodik bennem minden.
Nem tudok most többet írni, mert még ez is felemészti a kevés energiámat. Remélhetőleg az ünnepek alatt majd feltöltődöm kicsit. Karácsony előtti héten Sanyi szabadságon lesz, szóval együtt tölthetünk egy kis időt nyugisan. Jövő szombaton pedig színházba megyünk. Azt is várom már.
Szóval nincs mit szépíteni, rosszul vagyok, de nem vonok le ebből messzemenő következtetéseket. Ez most ilyen. Lesz majd jobb. Csak meg kell találnom a módját, hogy visszaépítsem magam.
A regényemnek mindenesetre nagyon örülök, és vannak terveim a folytatáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése