Nyár

Igen, tudom, mostanában elég ritkán jelentkezem. Az az igazság, hogy többször is nekiültem a bejegyzésírásnak, de nem jöttek a szavak. Néha nagyon nehéz összeszedetten és érthetően mesélni, még ha van is miről. Aztán telik az idő, gyűlnek a történések, egyre több dolgot kellene fejben összeszednem, hogy leírjam, végül annyiban hagyom. Hozzátesz a dologhoz az is, hogy ez a rohadt meleg nagyon leszívja az energiámat.
És hát igen, a nyár.
Ez számomra a leggyűlöltebb évszak mind közül. Képtelen vagyok megérteni, mit szeretnek az emberek abban, hogy ömlik a testünkről az izzadság, forróság van, nem kapni tőle rendesen levegőt sem. Mások téli depressziótól szoktak szenvedni, nekem inkább nyári depresszió figyel be. Napközben ezer halált halok, tompa vagyok és frusztrált, alig várom, hogy éjjel/hajnal legyen. Emiatt Sanyival szemben is sokkal ingerlékenyebb vagyok - most már tuti, hogy ebben a dögmeleg is szerepet játszik, de erről később, próbálok nem csapongani.
Szóval, a nyarat csak úgy tudom túlélni, hogy a közelgő jó programokra koncentrálok. Mert igen, szerencsére van belőlük. Júniusban például találkoztam egy netes baráttal, Annával, aki egy nagyon édes lány. :) Június végén Miki barátommal online rádióműsort csináltunk a zenei munkásságomról, amit nagyon élveztem.
Július 3-tól 8-ig Sanyival Varsóba mentünk. Ezt több szempontból is nagyon vártam:
- Nekünk kettőnknek ez volt az első közös nyaralásunk. Mármint, akadtak más kiruccanásaink is, de ezek legtöbbje inkább wellness hétvége volt, itt-ott egy barátokkal közös kempingezés, illetve egy Masters of Rock fesztivál két másik emberrel együtt. De amolyan kettesben eltöltött többnapos nyaralás, az eddig kimaradt.
- Nagyon kevés alkalommal hagytam el az országhatárt. Jártam néhányszor Szlovákiában, kétszer Csehországban, és egyszer Görögországban, de ez utóbbit nem élveztem, mert szörnyen sült el (most nem térnék rá ki).
- Tavaly szeptember óta tanulgatok lengyelül, anyai ágról bennem is van lengyel vér.

FANTASZTIKUS élmény volt! Leírhatatlan. Betekinteni egy idegen ország városának mindennapjaiba, felfedezni helyeket. Egy helyes kis garzonlakást béreltünk ki, szóval már ez is olyan meghitt volt: nem valami személytelen hotel vagy panzió, recepcióval meg hasonlókkal, hanem egy kis lakás, kulcs nálunk, akkor jövünk-megyünk, amikor akarunk. Úgy szívtam magamba mindent, mint egy kisgyerek: a tömegközlekedést, az ottani plázákat, a hömpölygő tömeget, a látnivalókat. Imádtam. A lengyel emberek nagyon kedvesek voltak, legtöbbjük beszélte az angolt, aki pedig nem, az kézzel-lábbal mutogatva igyekezett válaszolni. Külön élmény volt, hogy egyes lengyel szavakat, rövid mondatokat már le tudtam fordítani, és értettem néha, mit mondanak.
Etettünk mókusokat és cinkéket, megnéztünk egy Babaházmúzeumot, ellátogattunk az állatkertbe, az Óvárosba, Planetáriumba, a Kultúra és tudomány palotájába. Vettünk szuveníreket, ettem vattacukrot, láttunk vidrát az állatkertben, egyszerűen váááá... <3
Az időjárás kicsit szeszélyes volt, általában hűvös, néha esett is. De lényeg, hogy ott nem volt ez a rohadt nagy meleg. És érdekes módon odakint sokkal jobban viseltem a dolgokat, akkor is, ha újra kellett terveznünk valamit az utolsó percben. Míg ma már megint ráreccsentem Sanyira valami hülyeség miatt. Tehát igen, ebből arra következtetek, hogy ez a barom időjárás is meghülyít.
Nagyon hiányzik Varsó. Ott valahogy annyira más volt minden... És úgy örülök, hogy Sanyival közösen élhettük ezt meg, hogy ez is bekerül az együtt szerzett emlékek közé. :)

Szóval ez nagyon-nagyon feltöltött, hihetetlenül jó volt ott lenni.
És még várnak jó programok :) Július végén egy Dalma nevű netes barátomat is végre megismerhetem személyesen, augusztus 18-tól 21-ig pedig barátokkal megyünk Agárdra.
Ezek tartják most bennem a lelket.