Amúgy is olyan fura múltidézős napjaim voltak, 22-én volt az egyik exem születésnapja, akiről évek óta nem tudok semmit, 23-án volt öt éve (atyaég), hogy az akkori zenekarom debütáló koncertet adott. Nem engedtem át magam ezeknek az emlékeknek, csak tudomásul vettem, és elfordultam, hogy a mával foglalkozzak. De most meg kell állnom egy kis időre.
Három év. Ijesztő, hogy rohan az idő. Ijesztő, hogy első ránézésre nem látok hatalmas nagy változásokat, pálfordulást. Pedig ott van. Ha nem is hatalmas, ha nem is látványos, de rengeteg minden történt ebben a három évben. Persze, ha a jelen állapotot nézzük, az nem sok jót mutat: munkanélküli vagyok, párom tart el, állapotom erősen változó.
Oké, de mi is volt három évvel ezelőtt?
- Betegre dolgoztam magam egy lélekölő munkahelyen, ahol sorra értek a megaláztatások, ahol már többször jelentkeztek rohamok, és volt, hogy nem tudtam kiülni a kasszába, mert a sarokban ülve zokogtam - de csináltam, mert kellett a pénz, és ha nem jelentkeztek volna azok a kibírhatatlan alhasi tünetek (amiket a stressz okozott), talán még most is ott senyvednék.
- Masszívan gyűlöltem magam.
- Több embert elmartam magam mellől, és hiába próbáltam meg elmagyarázni, mi történik bennem, meg hogy nem szándékosan teszem, nem értették, süket fülekre talált.
- Rettegtem, hogy a frissen bimbózó párkapcsolatom is rá fog menni a furcsa rohamaimra.
- Úgy éreztem, már sosem fogom megérteni, mi történik velem, és nem kapok segítséget.
Most:
- Itthon vagyok biztonságban, és úgy próbálom hasznossá tenni magam, hogy nem lépem túl a határaimat, sőt, lassanként tágítom ki őket.
- Végre megtudtam és megértettem, mi is van velem.
- Túl vagyok megannyi kezelésen, és több nagyon durva tünetet sikerült visszaszorítani.
- A szeretteim végre megértették, mi a baj, és mellettem állnak.
- Nagyon sokan támogatnak.
- Az akkor frissen bimbózó kapcsolatom még mindig megvan, egyre erősebb és erősebb.
- Egy csodálatos emberrel élek együtt, akit nagyon szeretek.
- Sikerült dokumentálnom a tüneteimet, a mindennapjaimat, a betegségeket, és több embernek is tudtam segíteni.
- Már nem gyűlölöm magam.
Lehet, hogy nem vagyok még feleség, nincs gyerekem és nem dolgozom, lehet, hogy még gyakran vannak nagyon nehéz napjaim, de már nem játszom az életemmel, és nem vagyok önmagam ellen. Elkezdtem megszeretni magam, és ez egy olyan ember számára, aki huszonvalahány éven át stabil öngyűlölettel élt együtt, csodálatos érzés és hatalmas eredmény.
Három év sok idő, de ez a három év rendkívül tartalmas és mozgalmas volt. Nem tudom, mennyi van még hátra, mire megerősödöm annyira, hogy úgymond "teljes" életet élhessek. De hiszem, hogy meg tudom csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése