2016. december 11., vasárnap

Nyűgösen

Nem írtam egy hónapja, mert ez most rohadtul nem az én időszakom volt. November közepe felé Sanyival lebetegedtünk, és egészen idáig húzódott - még mindig nem vagyunk száz százalékos állapotban. Megjártunk jó néhány fokot: torokfájás, köhögés, orrfújás, láz, hasmenés, volt itt minden szép sorban. Nekem még van némi köhécselés, torokbaj, és gyenge közérzet, Sanyinak meg az arcüregével van gond.
Mondanom sem kell, rohadt nyűgös vagyok emiatt. Az adventi gyertyákat is hétről hétre betegen gyújtjuk meg. Készülődni kellene a karácsonyra, szeretném átadni magam a hangulatnak, és nem pedig gyengélkedéssel elcseszni az időt. December 3-án voltunk Skillet koncerten, de rosszul lettem a tömegben, és ki kellett közülük verekedni magunkat. Végül a terem szélében a földre ülve hallgattuk végig a koncert másik felét. Bár egy kicsit pityeregtem, de úgy gondolom, azt leszámítva jól kezeltem a dolgot. Éreztem, hol van az a pont, amikor szólnom kell Sanyinak, és ki kellett mennem az emberek közül. 
December 6-án volt Sanyi születésnapja, akkor voltunk kb. a legrosszabbul, engem rázott a hideg és melegem volt felváltva, ment a hasam, és aludni sem tudtam rendesen. Hetekre be voltam zárva a lakásba, és teljesen magamra lettem utalva. Hatodikán mindenki arról posztolt mindenhol, hogy juj, Mikulás napja van, itt kaptak csokit, ott kaptak édességet, stb,  mi meg szenvedtünk.
Van négy új zeném, amit jó lenne felénekelni, de még nem jött rendbe a torkom. :(
Pénteken viszont elmentem anyuval karácsonyi vásárt nézni, és ez nagyon jól sikerült. Imádtam az adventi hangulatot, évek óta nem éreztem magamhoz ilyen közel. Emellett jó néhány embernek találtam megfelelő ajándékot is. Jó volt végre kicsit jó élményeket gyűjteni, és csodásan éreztem magam anyuval.
Tegnap bevásároltunk, mert jó pár dologból kifogytunk itthon. Ma meg az volt a terv, hogy becsomagolom az ajándékokat, de csak egy részéig jutottam. Felhúztam magam, hogy utálok csomagolni, akárhogy csinálom, sosem elég szép, rengeteg celluxot rá kell tekernem, hogy ne essen szét. Végül dühösen széttéptem egy adag csomagolópapírt, és kifakadtam Sanyinak, hogy minden karácsonnyal kapcsolatos dolgot egyedül intézek, segíthetne ő is valamit. Mert ugye neki mindent a szájába kell rágni szó szerint, magától nem jut oda, hogy segítsen, hiszen nem tudja, hogy igényelem, ha nem szólok. Én viszont nem mindig vagyok abban az idegállapotban, hogy mindent szépen szó szerint meg tudjak fogalmazni.
Szóval végül is egy-két dolgot ő is becsomagolt, a többit pedig későbbre hagyjuk.

Nagyon ingerült vagyok, és sokszor érzek késztetést, hogy bántsam magam, de eddig sikeresen legyűrtem, és továbbra is ezen vagyok.

Van egy téma, amivel kapcsolatban külön bejegyzésben szeretném kifejteni a gondolataimat, a napokban majd összedobom azt is. Ez most csak ilyen életjel-bejegyzés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése