Nos, elég húzós hét áll mögöttem. A hétfőről már meséltem a legutóbbi videómban. Kedden iszonyatosan erős hasfájások és hányinger tört rám, egész nap az ágyat nyomtam, még ülni sem tudtam. Szerda reggel Sanyi eltámogatott Békásmegyerre a háziorvosomhoz. Mivel a fájdalom addigra áthúzódott a jobb oldalra, vakbélgyanú miatt továbbküldött a sebészetre, onnan pedig a Margit kórházba kellett továbbmennünk. Kivizsgáltak, csináltak röntgent, hasi ultrahangot, megnézett egy nőgyógyász, végül - szokás szerint - nem találtak semmit. Szóval valószínűleg vagy pszichés volt megint, vagy a vírus levezetője, ami az előző hetekben lappangott bennem. Az orvos azért bent akart tartani megfigyelésre, merthogy a vakbélgyulladást nehéz kimutatni, és mi van, ha mégis kezdődő gyulladásról van szó, de borzasztó rosszul viselem a bezártságot és a kórházakat, úgyhogy saját felelősségre eljöttem. Egyébként is mindig ez van. Gyerekkorom óta hasfájós vagyok, vittek már kórházba vakbélgyanúval, epekő-gyanúval, vesebetegség gyanúval, de sosem találtak semmilyen szervi okot a fájdalmakra. Valószínűleg a hétfői nagy adag idegeskedés hozadéka volt a dolog.
Csütörtökre már visszaszorult a fájás. Mentem pszichológushoz, bőgtem egy sort, de most ő sem tudott velem mit kezdeni, neki is kicsit rossz napja volt, ráadásul csak háromnegyed órája volt rám, mert mennie kellett valamilyen ülésre. Jövő péntekre van hozzá a következő időpontom, remélhetőleg akkor már nyugisabban el tudunk beszélgetni, és kihámozni a baj forrását.
Igaz, hogy mostanában sajnos kissé visszaestem, de már nem olyan mélyre, mint régen. Annyi a különbség, hogy nem utálom magam.
Pénteken kicsit el tudtam mélyedni az alkotásban, felvettem két új dalt, az nagyon jó volt. Hétvégén meg elvoltunk Sanyival, tegnap este kicsit feszült voltam, talán akkor adtam ki a maradék ideget magamból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése