Mennem kellett a munkaügyi központba. Két éve aktív korúak ellátásán (vagy más néven álláskeresési járulékon) vagyok, és ennek az az egyik feltétele, hogy háromhavonta meg kell jelennem a központban, egyfajta pofavizitre. Utálok egyedül menni ilyen hivatalos ügyintézésekre.
Épp úton voltam, amikor eszembe jutott, hogy már csak júliusig kapom ezt a pénzt, aztán vége, és ha menni akarok a Thalassába, oda érvényes TB kell. Ezért olyan fontos ez a segély. Pénzben nem egy nagy összeg, de legalább biztosítva van a TB támogatásom.
Szóval eléggé beijedtem ettől, majdnem el is bőgtem magam. Odaértem, hamar sorra kerültem, egy harmincas pasi fogadott. Kiskönyv, személyi, lakcímkártya.
- Azontúl, hogy adok időpontot három hónap múlvára, tudok még segíteni valamiben? - kérdezte. Egy pillanatig haboztam, aztán úgy döntöttem, őszinte leszek.
- Nézze, az az igazság, hogy súlyos depresszióval és egyéb mentális bajokkal küzdök, ezért nem dolgozom. Tudom, hogy ez a segély hivatalosan az aktív álláskeresőknek jár, de a legutóbbi alkalmassági vizsgálaton is munkaképtelennek minősítettek, és az a helyzet, hogy nem tudom, mit tegyek. A kórházi és egyéb pszichoterápiás kezelések végett szükségem van arra, hogy rendben legyen a TB-m, és most ismertem fel, hogy három hónap múlva lejár nekem ez a segély. Fogalmam sincs, innen hogyan tovább.
- Erre van megoldás - vett elő egy papírt. - Ha ismerősnél vagy bárki másnál vállal önkéntes munkát, mondjuk egy hónapig bevásárol neki, háztartást vezet, aztán erről kitöltik ezt a papírt, az már elég ahhoz, hogy még egy évre meghosszabbítsák önnek ezt a segélyt.
Ezt a megoldást már ismerem, mert tavaly is így hosszabbítottunk.
- De nem lenne abból gond, hogy ez már a harmadik megkezdett évem lenne ezzel az aktív munkakereső járadékkal?
- Nézze, ön nem tehet az állapotáról, itt a munkaügyiben pedig ezt nem fogják firtatni, elfogadjuk, hogy önnek még idő kell a megerősödésre, szóval emiatt nem kell aggódni. Az is teljesen érthető, hogy a kezelésekhez kell a TB...
- Igen, és az a baj, hogy más megoldás nemigen létezik. Még a leszázalékolás merült fel, de arról mindenütt lebeszéltek.
- Nos igen, meg pénzösszeget tekintve azzal sem volna beljebb... Tehát kitöltik egy ismerősével, hogy egy hónapot önkénteskedett, és meg is van oldva.
Iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy ilyen kedves és segítőkész hozzáállású férfit fogtam ki. Jólesett őszintén megmondani, mi a helyzet, érezni, hogy odafigyel arra, amit mondok, és megnyugtatott, hogy van megoldás, meg hogy nem csinálnak ügyet abból, hogy harmadik éve hosszabbítani kell a segélyt.
Egyébként éppen tegnap kezdtem el felismerni, hogy valami pislákol bennem. Hogy tenni kéne valamit, akár elkezdeni kisebb munkákat vállalni, vagy ilyesmi. Na, nem rögtön holnap, de alakul a dolog. Azt is kezdem megfogalmazni magamban, miért alakulhatott ki bennem ekkora félelem a munkával kapcsolatban. Erről egyelőre nem írnék, de lényeg, hogy csütörtökön erről beszélni fogok a pszichológusommal, és hátha beljebb leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése