Idei első

Idén még nem írtam, úgyhogy ideje ennek is. Bevallom, néha félve nyitom meg ezt a lapot. Félek, mert olyan, mintha ide zárnám azt a sötét énemet, akivel nap mint nap meg kell küzdenem, és ha szembenézek vele, talán összeroppanok. Azt is megfigyeltem már néhányszor, hogy ha valami pozitív, reménykedő bejegyzést írok, még aznap másnap beüt a krach. Mintha legalábbis elszólnám magam, vagy mi. De mindegy. Vezetnem kell tovább, mert nem véletlenül kezdtem bele az írásába annak idején.

Szóval élek, telnek a napok. Minden napra jut egy kisebb-nagyobb rosszullét, egy mélypont, általában estefelé, amikorra elfogynak a teendők, vagy az erőm fogy el, és összeomlik a nap folyamán építgetett kis kártyavár. De legalább vannak kisebb tervek. Sanyi vett nekem egy úszóbérletet, beszereztük hozzá a kellékeket is, úgyhogy úszni fogok. Valamit muszáj mozognom, és mivel korlátoltak a lehetőségeim, ezért ez megfelelő lesz. Már csak azért is, mert nagyon rossz a hátam/derekam, a napokban jobban elkezdett fájni, annak is jót fog tenni az úszás. Márciustól diétázni is fogok. Két albumom (két külön projekthez) nagyjából elkészült, még egy-egy számot szeretnék újra felénekelni, aztán nekirugaszkodom az önerőből kiadásnak. Azzal is lesz meló, igyekszem majd lassan, kényelmesen, lépésről lépésre. Elvégre szerencsére nem sürget ezzel senki, nem kell sietnem, csak a magam tempójában.

Az új gyógyszerem mostanra úgy-ahogy beállt. Az első két hétben voltak durva és kellemetlen mellékhatások (többek között nagyon szélsőséges hangulatingadozások), de ezek már múlófélben vannak.

A szilveszter egyébként meglepően jól sikerült. Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem volt semmi kedvem hozzá, sikerült kicsit elengedni magam. Átjött két barátunk, négyesben töltöttük. Beszélgettünk, játszottunk, sokat nevettünk. Szóval ez így volt jó. :)

Holnap Békásmegyer, ügyintézés, pszichiáter. Meg egy kis pihenés a családnál.