Sírós

Vannak témák, amikről nem írhatok. Nem a terápiás titoktartás miatt. Hanem mert nehéz róla beszélni. Mert olvassák a családtagjaim, és felzaklatná őket. Mert hátha olvassa valamelyik exem, és magára ismer. Mert nem lehet két mondatban összefoglalni.
Van egy örökké vérző seb bennem, ami talán már sosem fogja engedni, hogy Nő legyek.
Talán egyszer majd írok róla. Talán. De a lényeg, hogy a múltbéli események visszaköszönnek a jelenemben, és rettegek, hogy már soha többé nem lehet teljes életem.
Végigsírtam a mai napot. Képtelen vagyok megnyugodni. Ha megkérdezik, mi a baj, nem tudok válaszolni.
- Mi történt? - jön a kérdés. Lehetetlen felelni. Nem tudom egy levegővel felsorolni. Nem tudom egy mondatban lerendezni. Ha meg nem válaszolok, elutasítónak tűnök. Nincs megoldás.
Ma újra és újra eltört a mécses, és a társaim próbáltak vigasztalni, lelket önteni belém. Csak ideig-óráig sikerült, de aztán mindig újra összeomlottam. Nem értem, hogy lehet, hogy még mindig vannak könnyeim, amikor azt hiszem, már elsírtam az összeset.
Eleve alig bírtam bevonszolni magam a mai napon, és a holnaphoz sincs kedvem. De persze megyek, mert menni kell.
Fáradt vagyok.