Utálom a testemet

Mert már megint ellenem játszik. A szokásos, stressz után következő alhasi-lábam közi feszítő fájdalom. Talán a mai nap viselt meg ennyire, talán még mindig egyfajta lecsengése az előző heteknek - de abbahagyhatná már. Gyűlölöm. Tehetetlen vagyok, és csak drukkolni tudok, hogy mihamarabb elmúljon, anélkül, hogy órákig kelljen görcsökben fetrengenem.
Mára vásárlást terveztünk be Sanyival, meg is ejtettük, csak nekem pont közben jelentkeztek ezek a fájdalmak. Egy ponton nagyon ingerült lettem, legszívesebben szétcsaptam volna valamit, törni-zúzni volt kedvem a Tesco közepén. De végül fennakadások nélkül, szerencsésen hazaértünk. Most az ágyban figyelek, és próbálok elvonatkoztatni a sötét gondolataimtól, ezért pötyögök ma már másodszorra, mint egy kényszeres marha (plusz a videó), írok és írok, mert olyan jó, hogy van ez a blog, legálisan használhatom panaszládának.

Jó lenne már, ha nem egy-egy pánikrohamból, fájó alhasból és kiszámíthatatlan hangulatingadozásokból állnék. Jó lenne, ha nem ez lennék én. Jó lenne, ha egyáltalán tudnám, ki vagyok.