Miért nem tudok szépeket álmodni, réten szaladgálásról, pillangókergetésről, bárányfelhőkről? Miért kell nekem menetrendszerűen borzalmas, iszonyatos képeket látnom alvás közben?!
Az utóbbi időben megint besűrűsödtek a rémálmok, de eddig hősiesen tűrtem. A ma éjjel azonban tényleg megtette a hatását. Gyilkosság, gyilkosság, gyilkosság. Az egyikben egy körözött bűnöző szerepelt, aki megfenyegette a családomat, hogy ki fogja végezni őket. Meg is mondta, melyik éjszaka csap majd le rájuk, én pedig aznap zokogva hívogattam őket, hogy jöjjenek el hozzám. De közben kiderült, hogy a gyilkos az én lakhelyemről is tud... Aztán valahogy azt a bűnözőt sikeresen elkapták a tervezett gyilkosság napján, de mire megkönnyebbültünk volna, beleszaladtunk egy másik gyilkos karjaiba... aki elhitette a családdal, hogy jó ember, de nekem gyanús volt, és aztán rajta is kaptam, amint agyonver valakit... :'(
A következő álom egy visszatérő elemmel indult: repültem, méghozzá el a gyilkosságok helyszínéről. Miközben minden erőmet bevetettem a repülésbe, jeleneteket láttam a második gyilkos tetteiből, amelyekben rendszerint magához édesgeti az áldozatot, aztán különféle módokon végez vele. Mindegyik szépen indult, aztán átfordult ocsmányba... egy maradt meg ezek közül, amikor egy kislánnyal lovagolt, de aztán valamivel megzavarta a lovát, így a kislány egyenesen vérengző kutyák közé vágtázott, akik aztán... :'(
Utána továbbrepültem, gyakorlatilag menekültem, és gyönyörű tájakat láttam. Egy szigeten aztán leereszkedtem, de ott pedig egy párost láttam, ahol a lány szerelmesen simult a fiúhoz, ám a srác közölte vele, hogy meg kell ölnie... amint átláttam, hogy vízbe fogja fojtani a lányt, rögtön elrepültem, menekültem a látványtól, de a hangokat hallottam... a segélykérést, a könyörgést, a fiú kegyetlen hangját, a fuldokló hangokat, a vízcsobbanást...
Onnantól akármerre repültem, gyilkosságot, bántalmazást láttam, és pánikszerűen csapkodtam tovább, hogy minél messzebb kerüljek.
Olyan sokkos állapotban ébredtem, hogy a mosdóba is alig mertem kimenni.
Dél van. El kellene kezdenem a napot, de még fojtogat az a rettegés, amit alvás közben átéltem. Álom volt, álom volt, álom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése