Nyomott

Augusztus harmadika óta a párommal élek, és ez úgy általánosságban sokat dob a kedélyállapotomon. Persze az nem túl jó érzés, hogy anyagilag nem tudom őt még segíteni... de igyekszem hasznossá tenni magam, takarítok, főzőcskézem, ilyesmik. Van külön szobám, ahová elvonulhatok. Most is itt ülök. Ő már alszik, hiszen holnap korán kel, dolgozni megy, fontos megbeszélése is lesz. Én még nem tudok aludni. Ma valahogy nagyon nyomott volt a hangulatom, sokat aludtam napközben, rengeteg kusza rémálmom volt, és valahányszor felriadtam belőlük, visszaájultam, lehúzott a sötétség, és álmodtam tovább... este rám tört a feszültség, és még mindig tart.
Holnap még lesz egy csoportterápia, aztán ezzel befejeződik az első blokk. Néhány hét pihi után szeptemberben kezdődik a második, még nincs pontos időpont rá.

Nagyon hiányzik a párom ölelése most, de semmi értelme úgy forgolódnom mellette, hogy sem én nem tudok aludni, sem ő nem tud tőlem.
Fogalmam sincs, miért érzem feszültnek, szomorúnak magam.
Más: tervezek egy olyat, hogy hetente-kéthetente egyszer bejelentkezem egy videobloggal. Nekem segít, ha szóban is beszélhetek, még ha csak egy kamerának is. Sőt, az talán könnyebb, mert nem vágnak közbe kérdésekkel, nem faggatnak, a magam tempójában mondom el azt, amit szeretnék. Az első videó valószínűleg hétfőn vagy kedden érkezik, még meglátom.
Kedden pszichiáterhez is mennem kell. Gyógyszeríratás, pofavizit a legutóbbi kísérletem miatt. Ja, és papírt kell tőle kérnem, hogy utazhatok Görögországba, áldását adja rá. Remélem, nem lesz gond.

Ez most egy nehéz, szomorú éjjel.