2014. augusztus 5., kedd

...és meggyógyult




A minap azon gondolkoztam, milyen lesz, amikor évekkel később gyógyultnak nyilvánítanak, és ha a zenekarommal sikereket érünk el, az fog állni a biográfiámban:

„Korábban több mentális betegséggel küzdött, de gyógyszeres kezelés és pszichoterápia segítségével meggyógyult.


Ismerős szavak, ugye? Több sorstársamat efféle példákkal igyekeznek bátorítani.

Ne aggódj, semmi sincs veszve, van egy ismerősöm, aki hasonló betegségben szenvedett, de szedte a gyógyszereit, eljárt a kezelésekre, és most már jól van.” Ez alapvetően jó dolog, egyrészt hogy vannak ilyen pozitív példák, másrészt ezzel még mindig többet segítenek, mint a korábban felsorolt sablonmondatokkal, közhelyekkel. Ebben már tényleg dereng a segíteni akarás. Csakhogy ez a betegség sajnos nem foglalható össze ebben az egyetlen mondatban, és ezt valószínűleg minden borderline-os, depressziós vagy pánikzavaros tudja. Ezért ugyan hálásak vagyunk, ha közölnek velünk ilyen jó példákat, de érdemben nem sokat segít. A mondatból annyi derül ki, hogy xy meggyógyult. De az nem derül ki, ehhez mennyit kellett szenvednie, és vajon végig simán ment-e neki a gyógyuláshoz vezető út, vagy nem. Én, ha meghallok egy ilyet: „Az ismerősöm például pánikbeteg volt, de megfelelő kezelés mellett kigyógyult belőle”, akkor az jut az eszembe: tényleg ilyen egyszerű az egész? Ha igen, én miért szenvedem meg ennyire? Bennem van a hiba, hogy én nehezebben élem meg, mint amilyennek mások beállítják?

Talán többet segítene a sorstársaimnak, ha inkább valami ilyesmit olvasnának majd rólam:

„Borderline személyiségzavarban, depresszióban és pánikbetegségben szenvedett hosszú éveken keresztül. Meggyűlt velük a baja, és bár önszántából vett részt gyógyszeres kezelésen illetve pszichoterápiákon, többször fel akarta adni, mindhárom öngyilkossági kísérlete erre utal. Több, akkoriban született írásában és dalszövegeiben kifejezte a jövőjével kapcsolatos félelmeit, rettegett az idő múlásától, és nehezen találta meg az utat saját magához. Ennek ellenére folytatta a küzdelmet, és mára már elmondható, hogy erőfeszítései sikerrel jártak. Ezt támasztják alá zenei sikerei, illetve magánélete is rendeződött: férjhez ment és édesanya lett.


Hogy ez mikorra lesz elmondható rólam, nem tudom, de mindent megteszek érte. Sosem fogom azt hazudni, hogy töretlenül kitartottam a gyógyulásom mellett, mert ez annál jóval nehezebb. De ha nem ágyazzák be a kis történetemet egyetlen mondatba, akkor talán mások is el fogják hinni, hogy van kiút, és ami még fontosabb: hogy nincsenek egyedül.

3 megjegyzés:

  1. Annyira jó volt ezt olvasni! Egyáltalán nem vagy gyenge, sőt! Amit leírtál egy kitartó és erős ember gondolatai. Lehet, hogy a betegséged sokszor felülkerekedik rajtad, de minden mély pont után képes vagy felállni és folytatni, és bizony ez a leges legnehezebb kihívás. Sokkal erősebb vagy és keményebben küzdesz, mint a legtöbb ember. Pont az ilyen emberek érdemlik meg leginkább, hogy boldogok lehessenek. Továbbra is követem a blogot és remélem a legjobbakat számodra! (előzőleg névtelenül írtam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! Rengeteget segítenek az ilyen visszajelzések, különösen a nehezebb napokon. Igyekszem továbbra is erősnek maradni, és folytatni a küzdelmet. Köszönöm a linkelt dalokat, tetszettek, nagyon szép és erőteljes hangja van a leányzónak! :)

      Törlés
  2. óh és gondoltam küldök neked két dalt, bár nem igazán tudom milyen stílust preferálsz, remélem elnyeri a tetszésed:)

    https://www.youtube.com/watch?v=4SYlLi5djz0

    https://www.youtube.com/watch?v=FnRRpgVBYz8

    VálaszTörlés